☕ Egy sor, négy történet – vendégek a Cafe Rush kávézóban

Gondolatban már sokszor ellátogattam régi barátom új kávézójába. Most végre tényleg beléptem az ajtón. Kedves kis hely, előttem sorban állnak a pultnál. Megvárom, amíg Imre barátom mindenkit kiszolgál. Előttem négyen vannak:

1. a túlélő anyuka. Mottója:
☕ dupla eszpresszó, cukor nélkül
"Nem élvezem, hanem túlélésre használom."
"Ez nem kávé, hanem életmentő infúzió."

2. egy rohanós üzletember forma:
☕ "Csak egy percet kérek… meg egy dupla eszpresszót."

3. az úrinő:
☕ cappuccino vagy latte, szépen habosítva
"A kávé is lehet elegáns."

4. a nyugdíjas törzsvendég:
☕ klasszik presszó, egy kevés tejjel
"Régen is ez volt, most is jó. Csak ne hűljön ki."

Azon gondolkodom, amíg várok a soromra, hogy milyen sokféle embert köt össze ez a hangulatos kis kávézó. Imre mindenkit kedvesen kiszolgál, kicsit viccelődik, akivel lehet, és közben nagyon élvezi, amit csinál. Régi vágya volt, hogy baristaként saját kávézója legyen.

5. a művészlélek
☕ hosszú kávé vagy flat white, lassan kortyolva
"Nem iszom, hanem inspirációt gyűjtök." 

6. a filmes arc (rendező-operatőr-örökmozis)
☕ dupla eszpresszó vagy cortado
"Ez a jelenet jó volt, vegyük fel még egyszer… a kávét is."

7. a diák
☕ olcsóbb latte vagy americano, elvitelre
"Vizsga előtt ez a legjobb tananyag." 

8. a csendes megfigyelő (aki mindig ott van, de alig szól)
☕ presszó egy pici tejjel
"Én csak nézem az embereket… és közben kávézom."
"A legjobb történetek itt mennek el előttem."